Ha október, …

… akkor Tatabánya, ODR, konferencia … és folytathatnám a sort, például az előadókkal (akkor Bánkeszi, Koltay), a tartalommal (akkor mi újság a Mokka háza táján?)…
A konferencia résztvevői szemlátomást összességében fiatalodtak, egyre kevesebb az ismerős arc, csak ketten-hárman öregszünk egyre, és még itt (ott) vagyunk… :)
A könyvtárigazgató úr köszöntőjéből a rossz hír marad meg: a miniszteriális, bikkfa- (jaj, bocsánat: jogi szak-)nyelven írt legfrissebb rendelet a „maradványtartási kötelezettségről” ill. hogy annak folyományában „pénzügyi teljesítés nem kezelhető”. Azaz stop az ODR-pénzekre ettől a naptól!
A projektvezető Bánkeszi Katalin ismét nagyon összefogottan számol be a MOKKA 2 fejlesztési számairól: hány feltöltött rekord, példány; hogy mik az újdonságok a feltöltésnél, a feltöltés visszacsatolásánál, a rekordok ellenőrzésében (apropó duplumszűrés: a már használható MOKKÁ-ban, éppen az új autocomplete funkció által felerősítve – jól látszik, hogy ezt sajnos, semennyire sem toldották meg!), a keresésben, a megjelenítésben, a web2-es funkciók megjelenésében. Végül felhívja a figyelmet a wiki.mokka.hu-ra. (Hát ez azért nagyon kis viki :(!)
Koltay Klára az ODR2-ről, illetve annak használatáról beszélt, de még jobban szűkítette a kérdést- három dologról szólt . Elsőként a „valószínűsíthető” és a tényleges példányoknál időzött hosszasabban, amit a saját állományunkra leképezve nem is igazán értek – de hát biztosan van ilyen.
Azért az elgondolkodtató, hogy miért is kell a példányokat az adatbázisba küldeni, hiszen egy kattintással az adott könyvtár katalógusának példányinformációihoz ugrani eddig is elég volt ahhoz, hogy a könyvtárközis tranzakció megvalósuljon!!!
Beszélt az NPA MOKKA-ODR-be integrálásáról, arról, hogy a továbbiakban webes űrlapon kell a könyvtáraknak az éves folyóirat-bejelentést megtenni.
Végül a késznek tűnő könyvtáradatbázist mutatta be részletesen. Sajnos, az ODR-felület még nincs kész, a könyvtáradatbázis feltöltése előtt így szó sem lehet a könyvtárközi kérések új módon való küldéséről és az ígéretesnek mutatkozó kéréskövetésről, a tranzakciók teljes életét feldolgozó statisztikák használatáról.
Megtudtuk még, hogy a közeljövőben a rekordfeltöltő és a könyvtárközis könyvtárosoknak is tartanak több színhelyen betanítást.
No meg azt is, hogy az ODR-ben az olvasó egyénileg is regisztrálhat majd, de a saját könyvtárába küldheti kérését.
Az országos rendszerek továbbfejlesztése volt Czoboly Miklós előadásának címe, és amíg a prezentáció elővarázslásán dolgoztak a technikusok, ő humorosan összefoglalta, hogy ez a számukra most mit is jelent: „Azt tervezzük, hogy befejezzük.”
Aztán inkább a megvalósult fejlesztés jellemzőit foglalta össze, úgymint: letisztult architektúra, integrált adatkezelés, nyílt forráskódú eszközök beépítése, konfigurálhatóság, interfészek, adatbiztonság.
Érdekes módon hosszasan ecsetelte a szervezési, vezetési nehézségeket is – persze csak általánosságban.
A további fejlesztések között említett igazán izgalmasakat is: a digitális könyvtárközi szolgáltatást és jogi feltételeinek rendezését, a digitális infrastruktúra biztosítását a hátrányos helyzetű könyvtárak számára, az állománygazdálkodás javítását, azonban éppen itt éreztem, hogy olyan dolgok is itt kerültek felsorolásra, amelyek megvalósítását éppen ettől a pályázattó, az ODR-MOKKA integrációjától reméltünk: a könyvtáron kívüli rendszerek, források integrálását, a dokumentuminformációs portál erősítését, a költségek csökkentését, a minőség javítását és a valódi közös katalogizálás, az egyszeres bibliográfiai leírás (legalább) megközelítését!
Ebéd előtt Kertész Ildikó mutatta be a pécsi Tudásközpont könyvtárközi kölcsönzési gyakorlatát, ebéd után pedig a gyakorlatban is ki lehetett próbálni a könyvtáradatbázis leendő működését.
Ilyen tatabányai konferencia még nem volt: a kérdések órájában egyetlen (a Köztauruszra vonatkozó) kérdés hangzott el!
Ehhez viszonyítva a konferencia másnapján a frissen összehozott Tabu Adatbázisba gyorsan felkerül a MOKKA is.
No és mit remélt bárki (például Andris) a konferencia nyilvános közvetítésétől? Profi előadók prezentációval kísért összefogott előadásai! (Vagy “fecseg a felszín és hallgat a mély”? – nem én mondtam.)
Te milyen kérdést intéztél volna az előadókhoz?

Volt valahol valami…

mondta Mennyeiné Várszegi Judit előadása közepe táján, amikor a gödöllői helyismereti konferencián – sorrendben a 18.-on  - bemutatta, milyen céllal, programmal pályáztak a Győr-Sopron Megyei tudástár létrehozásáért.

Tehát Volt valahol valami – például Győrben és környékén sok gyár, ami megszűnt. Híre-pora sem maradna, vagy csak nagyon szétszórtan, cserepekben, ha ők, könyvtárosok meg nem örökítenék egy-egy szócikkben, fölkutatva, majd közzétéve mindent, ami fotón, írásban stb. föllelhető.

A győriek példáját utánozni kell – mondta a moderátor Mándli Gyula, és azt hiszem, a jelenlévő nem is föltétlenül helytörténészek jó része jutott erre az elhatározásra.

De megbámultuk például a csinált város, Százhalombatta alig 50 éves múltjából a lakosság bevonásával archívumot alapítók vagy a dunakeszi lelkes kollektíva (négynyelvű portált is célul tűző) pályázati ötleteit, pontosabban a megvalósítás nagyon energikus kezdeteit is.

Kégli Ferenc országos TÁMOP-pályázati összefoglalója nyomán pedig itthon azonnal leellenőriztük az idézett helyeket, például a csurgói honlapot, a zalai tudástárat, várpalotai  helyismereti portált…

A konferencia az európaiság, nemzeti és helyi értékek jegyében (e címmel is) zajlott. A fent említett előadásokon kívül szó volt még a digitalizálási törekvésekről (Sajó Andrea) és a világhálón elérhető digitalizált helyismereti alapművekről (Gazda István), az Europeánáról (Koreny Ágnes), de annak pici kritikájáról is a metaadatok szabványosítása kapcsán.

Több városi könyvtáros viszont egy pályázat során digitalizált mikrofilmek (települési hírlapok) csapnivaló minőségétnek korrigálását vetette föl, amire a jelenlegi helyzetben nem tudtak az illetékesek semmilyen megoldással szolgálni.

A levegőben maradt az a kérdés is, hogy ha Csehországnak, Ausztriának megéri a GoogleBooksszal szerződést kötni, kis hazánkból a hírek  szerint miért vonultak ki dolguk végezetlenül a tárgyalások után a googlosok?

Tatabánya – tizedszer

Jubileumi, ünnepi konferenciára gyűltünk össze Tatabányán, s ennek örömére legalább kétszer annyian, mint eddig. A szervezők talán nemcsak a létszám miatt választottak most a JAMK-nál egy sokkal tágasabb teret  helyszínül, a MÜTF egyik előadótermét.

A program a jubileum miatt volt (sajnos) elsősorban visszatekintős, ismétléses.

Kenyéri Katalin előadásának első felét (kétharmadát) például egy könyvtárközis könyvtáros kívülről fújja – bocsánat: zsigereiben érzi munkája közben. Az utolsó hányadban a szolgáltatás fejlesztéséről szólva a feltételeket, köztük is a jogiakat hangsúlyozta az előadó főképpen (közös jogkezelés, árva művek, elektronikus szolgáltatás fejlesztése stb.), majd sorolta a kihívásokat, amely területeken még  nem futott föl a szolgáltatás a szükséges mértékben: nem nyomtatott anyagok, aprónyomtatványok, helyismereti dokumentumok (fénykép, filmfelvétel), a kizárólag adatbázisból elérhető dokumentumok…

Másik kihívásként pedig a szolgáltatás minőségének biztosítását, a folyamatos értékelés szükségességét, a kérés teljesítése időtartamának csökkentését emelte ki Kenyéri Katalin.

Egy fals mondat  nagyon szíven ütött és elgondolkodtatott: hogy lehet igazságosan a jelen körülmények között a szolgáltató rendszer működésével kapcsolatban a szolgáltató könyvtárak jellemzésekor ezt a két kategóriát alkalmazni: „előre futó szolgáltatók” és „fontolva haladó lassúbbak”????

Hát nem százszor elmondták a „fontolva haladók”, hogy nem bennük, hanem az átkozott , évek hosszú során stagnáló rendszer miatt nem tudtak előre futni, hiszen gyarapodásukat az ODR-adatbázis nem rögzítette, az új könyveknél nemigen (a régebbieknél egyáltalán nem) jelentek meg lelőhelyként!!!

Koltay Klára az ODR szolgáltató felület építésével kapcsolatos igényeket és terveket mondta el előadásában. Ez esetben is biztos vagyok, hogy az előadás első felében ismertetett 2009-es felmérés eredménye már nem lehetett a hallgatóság számára újdonság, mintha a Könyvtári Figyelőben jelent volna meg kiértékelése a javaslatok felsorolásával együtt.

Azért a tervezett rendszert is vázolta Koltay Klára. Az integráció után az ODR-es részt (mintha) Példánytárnak neveznék, amelynek kettős feladata lesz, hogy megfeleljen olvasói illetve könyvtári igényeknek is; funkciói pedig: a kérésindítás, státuszkövetés, a kérésinformációk tárolása, számlázás és statisztikák.

Bánkeszi Katalin (mint mindig), most is a „Hol tartunk most?” kérdésre adott választ előadásában, amelynek elején ő is kicsit (ismerősen) visszatekintett a pályázatokra, az együttműködésre, az összehangolásra, a más rendszerekkel való kapcsolatokra (EDL, archívumok, bibliográfiai adatbázisok), a MOKKA előkészítő bizottságára, magára az előkészítésre(videokonferenciák), az ütemezésre.

Új volt, hogy elmondta az ütemtervhez viszonyított 4 hónapos csúszás okát (közbeszerzés, te drága!), az új ütemtervet, és eztán következett a (számomra legalábbis nagyon) izgalmas pillanat, amikor kimondta:  az új MOKKA-fejlesztést az e-Corvina – Monguz konzorcium nyerte meg!!!!!!!!!

Ismertette a MOKKA-fejlesztés alapelveit is – nyitott rendszer; saját fejlesztés és nyílt forráskódú rendszerek alkalmazása; forráskódok átadása; oktatás és support; korszerű adatgyűjtés/betöltés – egyébként is többféle módon való rekordgyarapítás: online, aratás, Z39.50…; ellenőrzés, javítás;interaktív használói felület; olvasói szolgáltatások fejlesztése…

Majd beszélt arról, hogy 30 új adatszolgáltató könyvtár lép a rendszerbe, eddig nem kezelt iKR-ekkel; hogy az architektúra szolgáltatásorientált legyen, kapcsolódjon az országos fejlesztésekhez, tegye lehetővé az online katalogizálást, szabványos protokollokat alkalmazzon.

Működése során pedig 24 órás felügyeletet kell biztosítani, terhelésfigyeléssel, mentéssel. A projektmenedzselés az AGILE-vel bonyolódik majd.

Szerencsére a Köztaurusz MOKKÁ-ba integrálása  is megtörténik e fejlesztéssel – a folyosón hallottam (és cseppet sem lepett meg), hogy Ungváry Rudolf a programozóknak szinte tollba mondta – írta, hogy kell ennek kinézni. Folyosói értesülés az is, hogy KA is részt vesz a munkában, ennek is örülök!!

KILINCSEN VAN A KEZÜNK – mondta végül Bánkeszi Katalin. Én meg már szeretnék belépni is!

Az ebéd és ünnepi finom gesztenyés torta után sajnos, sokkal kevesebben maradtunk – pedig Kapus Erika az Akadémiai Könyvtár EOD-szolgáltatását mutatta be  nagyon világosan,temperamentumosan, mégis részletesen, lelkesítően  : „Adjunk új életet a régi könyveknek!” – mondta.

A konferenciazáró visszatekintés szintén ismerős volt mindannyiunk előtt.

Izgalmasabb lett volna mondjuk, ha a szervezők a tíz év konferencia-résztvevői névsorát összevetették volna, és leszűrhették volna, mennyi volt az állandó (vagy jórészt állandó ) résztvevő, mennyi az új, milyen a fluktuáció ebben a munkakörben, a könyvtárközi kölcsönzést naponta végzők mellett milyen munkakörben dolgozók kíváncsiak még a konferenciára, valamint lehetett volna körkérdést föltenni: melyik előadás volt legemlékezetesebb a 10 év alatt,  milyen ötleteik vannak a következőkre nézve, hogyan értékelik az elmúlt 10 évet a könyvtárközizésben… Mindenesetre most nagyon hiányzott a hozzászólások órája!

Múzeum-kötelező

Friss “tanácskozásélmény” : az olvasóvá nevelés kérdéseiről. Az előadók között a szakterület legjobbjai is. Mégis: már több éve ugyanazt hallom (variált szöveggel) : Mi az oka PISA-eredményeinknek (szövegértési bajainknak); mit olvasnak a gyerekek? – kedvenc olvasmányaik néhány városi könyvtár 2003, 2008 évi kölcsönzési statisztikája szerint – Brezina mint legtöbbet olvasott író ; az internetezés is olvasás; no és a legfiatalabb humán értelmiség mániája: a kötelező olvasmányok kérdése. Miért olvassák (olvastatják) még mindig Az egri csillagokat? Ki ért manapság egy „tikkadt szöcskenyájakat” vagy mivel is példálóztak megint? Mert ugye az természetes, hogy a nyelvvizsgára meg kell tanulni a nemtudomhány angol múlt időt; meg az is biztos (mondja az egyik előadó), hogy fantasztikus gyorsan és nagy mennyiségű információt befogadnak a mostani legfiatalabb korosztály tagjai, de az már borzasztó (!?), hogy mondjuk egy magyar szenvedő szerkezetet föl kellene ismerniük (netán élvezetesen megtanítani???). Egyedül üdvözítő tehát, ha kortárs irodalmat tanítunk – pontosabban olvastatunk – mondják.

Hazajöttem – és föllapoztam Komáromi Gabriella Elfelejtett irodalom c. könyvét.

„A legkorábbi egyéni vizsgálódás… Nagy László nevéhez fűződik. 1906-ban közölte Küzdelem a ponyvairodalom és a rémregények ellen c. írását.”

– olvasom, majd az elkövetkező évek sikerlistáit böngészem.

De emlékszem Nyilas Misi olvasmányira is, pl. Csokonai, ókori szerzők. Múzeum tehát akkor is? Végig kellene nézni, a korábbi regények gyerekszereplői miket olvastak?!

És az is lehet, hogy a ma koszorús költő fejéről holnap lehullik a koszorú –ha kötelező, ha nem.

Babonák napja, csütörtök,…

Végre egy szakmai program, ahol egy csomó könyvtáros között egyszerre láttam legalább hat klogost is – örömmel ! Lehet, hogy egyikük ez alkalmat (mármint a mai rendezvényt ) sommázta így: „vigyorogva…” (?), de legalább meggyőződhetett a MOKKA-ODR-integráció komoly szándékáról, ha más dolgok meg éppen le is lombozták. Másikuk meg hallhatta: a TIOP-pályázatok nagy részét pályázatíróval készíttették a könyvtárak, „látható eredménnyel”:(

Azért egy csomó információt – főként a szünetben – összegyűjtöttem, tekintve, hogy csak néhány napja döbbentem rá, milyen kevés a pályázatíráshoz az idő, és azt se tudjuk, mihez lehet egyáltalán ilyen nagy pénzeket kérni (, ha már megvan egy csomó dolog, ami a pályázati kiírásban elérendőnek van feltüntetve : on-line hosszabbítás stb.)

A közbeszerzéses rész , pontosabban maga a közbeszerzés, azokkal az összegekkel (kiknek a zsebébe is vándorol majd?)– hozzám hasonlóan másokat is – kiborított.

Összességében azért minden hülyeségével is inkább felvillanyozott ez a nap.

Félálom

A 3K éppen most (2008. 10. sz.) indított útjára egy sorozatot, amelyben a megyei könyvtári híradók mutatkoznak majd be (szerkesztőik által). A 10. számban Csikai Elvira írt a hajdú-bihari „Tékákról”.

Imént került a kezembe a szabolcsiak <figyelemre méltó> lapja, a Könyvtári Kis Híradó legfrissebb száma is, amelyben megtalálhatjuk a nyári Matarka-konferencia teljes , szerkesztett anyagát. (Az előadások prezentációi itt érhetők el.)

Gellér Ferencné előadásának (Információtárolás és visszakeresés a repertóriumokban és cikkadatbázisokban) végén (fejezetcím: A megvalósult álom: a HUMANUS) egy mondatra lettem figyelmes: „ A Matarka szakmai összejövetele óta fontos változások történtek [a Humanus adatbázisban]: A help információk részletes tájékoztatást nyújtanak a rendszer használatához… Elkészült a találati halmazból a kijelölés-letöltés funkció…” Gyorsan elindítok hát egy keresést a Humanusban (éppen ezek hiánya miatt nem szerettem eddig használni), de bizony nem veszem észre, hogy elkészült volna. Vagy mégis ?

Tatabánya, ODR-konferencia

Monostori Imre köszöntőjében kedvesen jelezte, hogy már csak kettőt (évet) kell aludnunk, és begördül majd az ODR-konferencia jubileumi tortája. Azaz ez volt a könyvtárközisek tatabányai 8. találkozója.

Az első előadás Bánkeszi Katalin tartotta, amelyben az ODR és a MOKKA továbbfejlesztési lehetőségekről beszélt. Bevezetőjében összefoglalta a szükséges teendőket:

- az OSZK új szerverének üzembe helyezését

- az adatbázissal kapcsolatban a rekordok migrálását, az indexek frissítését

- a visszamenőleges duplumszűrést

- és a kisebb korrekciókat: lelőhelyek egységes kezelése, azonosítócserék, működési szabályok implementálása, authority fájlok betöltése

Itt említette – talán az előző ODR-fórumokon elhangzott kritikák hatására is -, fontos, hogy a könyvtárosok által készített rekordok is egységesek, jók legyenek!

Az előadás fő részében tulajdonképpen a TÁMOP-ot ismertette, persze a címben jelölt fejlesztésekre tekintettel kifejtve , mi lesz a pályázat tartalma. Például ilyenek:

- betöltő protokollok kidolgozása,

- tartalmi kereshetőséget biztosító szoftverfejlesztés

- adatforgalmi monitoring kiépítése

- tartalmi keresőrendszerek kidolgozása

Fontosnak tartja (a gazdaságosság is ezt kívánja?), hogy az ODR is használhasson háttér elektronikus adatbázist (amit <cikket, stb.> egyszer kértek, kerüljön archívumba, a következő kérésekkor elő lehessen venni).

Az OSZK, a DEENK és az SZTE hármas összefogása szükséges mindezek megvalósításához.

Másodikként Krasznai Márta, az OSZK könyvtárközi osztályvezetője kapott szót, aki az OCLC First Searchot mutatta be, mint egy megfontolásra érdemes mintát az ODR további fejlesztéséhez.

Lépésről lépésre (folyamatábraszerűségen) bemutatta a könyvtárközi folyamatot a kérés indításától a teljesítésen keresztül a visszaküldésig vagy az elutasításig.

Bartók Györgyi Határtalan lehetőségek címmel a határon túli magyar könyvtárak könyvtárközi kölcsönzési lehetőségéről beszélt.

Tóth Judit bemutatta a könyvtárközi kölcsönzési gyakorlatát a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtárban. Miután fölidézte a fejlesztési státusokat, néhány (szerintem tapintatból igazán szőr mentén) fölsorolta az ODR-rel kapcsolatos gyakorlati problémákat: az elavulást a telematikai fejlesztés óta , azt, hogy a dokumentumtámogatás ugyan működik, de nem egyenletes, hogy a keresési idő növekszik, mert sok minden nincs az adatbázisban, például a folyóiratok nagy része sem, hogy a „sorban állás” lassítja a teljesítést. Azt is nagyon „halkan” említette, hogy ők nem szerezték be az Arielt, de nem is nagyon szükséges, hiszen ugyanerre a funkcióra találtak más megoldást. (Mi is, pedig van Arielünk, de nem ez utóbbit használjuk.)

Ebéd után a szoftverfejlesztők ültek a pódiumra, várva a konferencia résztvevőinek kérdéseit. Több érdekes fölvetés, kérdés, válasz, (saját ló dicsérete) közül csak néhányat ragadok ki:

Bánkeszi Katalin itt is megismételte: fontos az egységes szemléletű katalogizálás, a jó minőségű rekordok beküldése. Koltay Klára elmondta, hogy a testületi neveket elkezdik (a szabvány szerint) egységesíteni, a 2. lépés az lenne, ha minden könyvtár a MOKKA besorolási adatait használná.

Tóth Kornél a rekordok automatikus (csoportos) áttöltésére az OAI protokoll használatát szorgalmazta.

Horváth Zoltánné pedig először azt, szabályozni kellene, hogy új rekordot csak akkor lehessen feltölteni, ha már kiderült, még nincs az adatbázisban (hát az a baj: nem tudják kideríteni, hogy már megvan!!!) másodszor azt, hogy az authority fájlokat (OSZK dicséretes munkája)közkinccsé kellene tenni.

Bánkeszi K. ígérte, több könyvtárat fognak kijelölni, amelyek jó minőségben gyorsan állítanak elő rekordokat. (Ez a kérdés: milyen gyorsan?)

Benda Mária kecskeméti könyvtáros kérdésével-kérésével fordult a délutáni MOKKA-vita kicsit ODR-fórumossá. Ő azt kérte, a fejlesztők adjanak ismertetőt a könyvtárközi kölcsönzési modulokról. (Sajnos, a fejlesztők nem értik, miért kell kközi modul, saját nyomozásom szerint egyik nagy rendszernek sincs használható modulja, de látom, maguk a könyvtárosok <ill. sokan közülük> sem tudják, minek az.)

Tóth Kornélnak ekkor jutott eszébe, hogy tényleg, itt azért elsősorban KKK-s könyvtárosok vannak. Szerinte fontos fejlesztési irány, ha megoldják az egyik központi problémát: hogyan tud az ODR-felület a helyi IKR-ekkel kapcsolatot teremteni (szerintem fordítva is!)

Bériné Virág Márta a FSZEK informatikusa azt az igazságnak látszó (de csak látszó) tézist mondta ki: „az, hogy az ODR hogyan működik, az ODR-t használók összefogásán múlik.” (Sokszor megmondtuk, kicsit oda kellett volna figyelni! Sajnos, igen, túlságosan türelmesen vártuk a már legalább 5 éve megígért M-O integrációt, a működési elveket már 1997-8 táján publikálták ; a használat során tapasztalt rendellenességek is látszanak jó ideje –lehet, hogy ezekről a jelzés volt túl halk.)

Fátrai Márta, a konferencia örökös háziasszonya a fejlesztők magasröptű, MOKKA-centrikus párbeszédét a könyvtárközis mindennapok talajára próbálta lecsalogatni kérdésével: „Indítottak már önök könyvtárközi kérést?” - és elmondta, az jelenleg hogy is bonyolódik.

Így általános derültség közepette fejeződött be a konferencia.

Mire számíthatunk? A jelenlegi rendszer megjavulni nem fog, amíg okos pályázataink meg nem íródnak, be nem adódnak, el nem nyerjük, meg nem valósítjuk, s ez eltart talán addig, amíg a tatabányai torta be nem gördül egy szép őszi napon a könyvtár halljába a könyvtárközisek közé.